latin: hordeolum, chalazion
Az árpa a szemhéjban található mirigyek gyulladása, amely bakteriális fertőzés útján jön létre.
| Bevérzett szem |
|
Igen gyakori betegség, bármely életkorban előfordulhat. Nem megfelelő higiéniás környezet is okozhatja, míg gyermekeknél a szintén gyakori felsőlégúti hurutokat követheti. Gyakrabban fordul elő cukorbetegeknél (ahogy több más fertőzéses [bőrgyulladás]? is), tehát gyakorta visszatérő, makacs, kezelésre nem reagáló árpa esetében javasolt vércukorszintet mérni, az esetlegesen még fel nem ismert diabétesz tisztázása céljából.
Két alapvető formája van: akut és krónikus.
Akut forma
Külső árpa esetén megduzzad a szemhéj, fájdalmas kis dudor tapintható ki, amely többnyire elgennyed és magától kiürül.
A belső árpa a szemgolyó felé domborodik. Az esetek nagy részében ez is spontán módon megnyílik és kiürül.
Krónikus forma
A szemhéjban található mirigyek kivezető csatornájának elzáródása okozza az árpa krónikus formáját, a jégárpát. A mirigyek váladéka pang, besűrűsödik és idegentest-reakciót vált ki. A szemhéjon kis dudor keletkezik. Az esetek nagy százalékában műtéti beavatkozásra van szükség, mert nagyon ritkán fejlődik vissza spontán módon. A műtét során az árpát megnyitják, tokját és tartalmát eltávolítják.
A szemárpa kezelése:
Az akut árpa sok esetben magától kifakad. Ezt elősegíthetjük meleg - de nem forró! - nedves borogatással, vagy párakötéssel. A párakötés gyakorlatilag egy dunsztkötés: az érintett szemhéjat bekenjük valamilyen semleges szemkenőccsel, a lehunyt szemre egy száraz gézlap, arra egy tiszta vízbe mártott, majd jól kinyomkodott vattapogácsa kerül, erre egy nejlonfolt mint vízzáró-réteg, majd a legtetejére még egy gézlap. Ezt a réteges kötést ragtapasszal rögzítjük a homlokon és az arcon.
Hasznos lehet még szakorvos által felírt antibiotikum tartalmú szemcsepp vagy kenőcs.