Az autisták egy része súlyosan fogyatékos, míg mások az átlagosnál intelligensebbek. A kapcsolatteremtési és kommunikációs készség azonban mindegyikünknél fejletlen - főleg ami a másik ember érzelmi reakcióinak felismerését és az arra való reagálást illeti.
Változó mértékben, de minden autistára igaz, hogy nem reagál a környezetére, vagy nem tud kapcsolatot teremteni másokkal. Ennek jelei már nagyon fiatal korban megmutatkoznak. Csecsemőkorban például hiányzik az a jellegzetes pozitív testtartás, amit a kisbabák akkor vesznek fel, ha felemeljük őket - inkább ki akarnak siklani anyjuk karjából, és kerülik a szemkontaktust. A súlyos autizmus 2-3 éves korra válik nyilvánvalóvá, amikor a legtöbb gyerek már beszél. Ezek a gyerekek nem tanulnak meg beszélni, és úgy tűnik, mintha nem is értenék a mások beszédét.
A betegség egy másik jellegzetessége négyéves kor körül észlelhető. Ekkorra az egészséges gyermeknél kialakul az empátia képesség -az, hogy bele tudják élni magukat a másik ember lelkiállapotába. E készség az autistáknál sohasem fejlődik ki, bár vannak köztünk, akik egyfajta dedukciós - nem ösztönös, hanem következtetésen alapuló, tanult - empátiára képessé válnak. A gyermekkori autizmusnak számos más tünete is van:
- nem képesek szerepjátékokra,
- nem vesznek részt közös játékokban,
- kényszeresnek tűnő, furcsa foglalatoskodások például tárgyak állandó rendezgetése,
- ragaszkodnak a megszokotthoz, pl. mindig ugyanazon az útvonalon akarnak menni, ugyanabból a pohárból akarnak inni,
- élénkebben érdeklődnek a tárgyak, mint az emberek iránt,
- képtelenek alakoskodni, "színészkedni",
- nem értik az átvitt értelmű kifejezéseket, és ebből adódóan mindent szó szerint értelmeznek.
Az autizmus különböző fokai:
A súlyos autizmusban szenvedő személy többnyire nem tud beszélni, és környezete iránt teljesen érzéketlennek tűnhet. Némelyek szinte egész nap valamilyen monoton, ismétlődő mozgást végeznek, például előre-hátra ingatják magukat vagy egy hajfürtjüket csavargatják. Mások beszélnek ugyan, de a közléseikkel nem gondolatokat fejeznek ki, hanem csupán tárgyakat neveznek meg. Nagyon gyakori, hogy azt a szót vagy kifejezést ismétlik, amit előzőleg nekik mondott valaki.
Egyes autisták értelmi képességei átlagosak vagy épp átlagon felüliek, és csak a társas szituációkban tanúsított furcsa viselkedésük árulja el őket - ezt nevezik magas intellektusú autizmusnak. Korábban úgy vélték, hogy tízezer gyerekből körülbelül 5 autista (0,5 ezrelék), az újabb becslések szerint viszont az előfordulás jóval nagyobb. Az azonban nem világos, hogy az emelkedő tendencia hátterében a betegség gyakoribb előfordulása áll-e, vagy csupán az, hogy mind szélesebb körben ismerik fel az autizmust.
Az autizmus okai:
Az autizmus fejlődési rendellenesség - tehát nem sérülés vagy betegség okozza. Genetikai tényezők is közrejátszhatnak: ha egy gyerek autista, 2-3 százalékkal nagyobb a valószínűsége, hogy a testvére is az lesz. Fiúknál autizmusra emlékeztető tüneteket okozhat az öröklődő törékeny X szindróma, amit az egyik szülő X-kromoszómájának mutációja idéz elő.
Ha az anya terhesség alatt rubeolás lesz vagy cyteomegalovírus-fertőzést kap, az növelheti a születendő gyermek számára az autizmus kockázatát. A sclerosis tuberosa nevű örökletes betegséget a veleszületett neurofibromatosist, valamint a csecsemőkori lázgörcsöt ugyancsak összefüggésbe hozzák az autizmussal.
Az agyi képalkotó eljárásokkal készült felvételek, valamint a boncolás során végzett vizsgálatok finom szerkezeti és funkcionális elváltozásokat mutattak ki az autisták agyában, de a betegség oka a mai napig sem teljesen tisztázott. Az egyik elmélet szerint az agy homloklebenyének rendellenes működése okozza; ez az a terület, ahol a beérkező információk feldolgozásuk során értelmet nyernek- pl. egy ház képéhez itt kapcsolódik érzelmi tartalom és jön létre az "otthon" fogalma. Az autista ilyen asszociációkra alig vagy egyáltalán nem képes.
Egyes kutatók azt is feltételezték, hogy a korábbi MMR-vakcina (kanyaró, mumpsz és rubeola ellen adott védőoltás)ban található segédanyag néhány gyermeknél kiválthatott autizmust, de a rendelkezésre álló adatok ezt egyelőre nem támasztják alá.
Az autizmus kezelése:
Az autizmus nem gyógyítható, de a viselkedési problémákat minimálisra lehet csökkenteni, ha az autista személynek biztonságérzetet nyújtunk, például azzal, hogy nem engedjük felborulni napirendjét, életritmusa vélt vagy valós állandóságát.