A hallókészülékek elektronikus eszközök, amelyek javítják a hallást.
Az ilyen eszköz mikrofonból, erősítőből, vevőből és energiaforrásból (rendszerint elemből) áll. Az [orvos]? a [hangmagasság]? ([rezgés]?szám) és a hangerő (telítettségi szint) figyelembevételével rendeli a készülékeket. Bizonyos hallókészülékek hangerő-szabályozóval vannak felszerelve, amelyet a páciens aszerint állíthat, hogy telefonálni akar vagy más hangot kibocsátó készüléket kíván üzemeltetni. A korszerű hallókészülékek rendszerint annyira kicsik, hogy vagy a fül mögött, vagy részben, illetve teljesen a külső hallójáratban helyezhetők el. Amikor azonban az ilyen készülékek nem megfelelőek vagy nagyobb erősítésre van szükség, mikrofonból és energiaforrásból álló termetesebb készülék jön számításba, amely a mellkason hordható.
Újabb fejlesztésű hallókészülékek azok is, amelyeknek egy részét olyan emberek csigájába ültetik be, akik nagyon rosszul hallanak. A beültetett rész elektromos impulzusokká alakítja a hangokat, s azok a csigában levő elektródból jutnak át az agyba haladó idegre.
A csontvezetéses hallást javító készüléket fejpánt rögzíti szorosan a fejhez, hogy a lehető legjobb legyen a hangvezetés a [koponyacsont]?on keresztül.