A keszonbetegség vagy más néven dekompressziós betegség olyan tünetegyüttes, mely során a nagy nyomáson feloldódott nitrogén a nyomás csökkenése miatt buborékokat képez a szövetekben és a vérben. Leggyakrabban a középfül sérül, azonban a vérerekben keletkező [légbuborék]?ok a tüdő verőereibe jutásával könnyen kialakulhat légembólia is, mely életetveszélyes állapot. A keszonbetegség különösen búvárokat és a magasnyomású környezetben dolgozókat (pl. mélyépítők) fenyegeti.
Panaszok, tünetek
A keszonbetegség tünetei nem azonnal alakulnak ki. A felszínre érést követő egy órában mindössze a károsodást elszenvedők felének vannak panaszai, de 6 órán belül az arány már 90%-osra tehető. A panaszok fokozatosan kezdődnek, és csak bizonyos idő alatt alakulnak ki teljes mértékben.
A keszonbetegség számos szervet érinthet, és lehet enyhe vagy súlyos.
A legenyhébb (I.) forma jellemzően fájdalmat okoz. A fájdalom általában a kar és a láb ízületeiben jelentkezik, de néha nehéz megadni a pontos helyét. Eleinte csak enyhe vagy csak időszakos, de később fokozatosan egyre hevesebbé és súlyosabbá válik. A ritkább tünetek között a viszketést, a foltos bőrelváltozást és a kifejezett fáradtságérzést említhetjük. A fenti tünetek nem veszélyeztetik az életet, de a súlyosabb állapot bevezetői lehetnek.
A keszonbetegség egy súlyosabb (II.) formája jellemezően neurológiai tünetekhez vezet, melyek az enyhe érzéskieséstől a bénulásig vagy halálig változhatnak. Amennyiben a gerincvelő érintett, érzéskiesés, zsibbadás és gyengeség alakulhat ki a karban, a lábban vagy mindkettőben. A kisfokú gyengeség vagy zsibbadás órák alatt mehet át visszafordíthatatlan bénulásba. Vizelési képtelenség is előfordulhat. A hasi vagy a hátfájdalom szintén nem ritkaság. Az agyi érintettség tünetei - melyek hasonlóak a légembóliához - a fejfájás, zavartság, [beszédzavar]? és kettőslátás. Az eszméletvesztés ritka.
A belső fül idegei szintén érintettek lehetnek, ami súlyos szédülést okoz. A vénákon a tüdőkbe vándorló gázbuborékok köhögést, mellkasi fájdalmat és súlyosbodó légszomjat idéznek elő. A súlyos esetek keringési összeomlással és halállal végződnek.
Későbbi szövődményei közé sorolhatjuk a csontszövet károsodását, főleg a vállban és csípőben, ami állandó fájdalommal és mozgási nehézséggel jár. Általában azoknál fordul elő,akik hosszú ideig vannak kitéve a magas nyomás hatásainak, és talán nem is észlelik a betegség enyhe formáját. A csont- és ízületi károsodás fokozatosan, hónapok-évek alatt alakul ki, súlyos, mozgást akadályozó artrózist okozva. Mire a komolyabb ízületi károsodás kialakult, már csak az ízület pótlása lehet az egyetlen kezelési lehetőség.
Kórisme és kezelés
Az orvos a merülés ideje illetve a panaszok természete alapján diagnosztizálja a keszonbetegséget. A [komputertomográfia]? (CT) vagy a [mágneses rezonancia vizsgálat]? (MRI) kimutathatja a gerincvelő- vagy agyi eltéréseket, de nem megbízhatóan. A [rekompresszió]?s kezelés mindenesetre a CT vagy MRI lelet megérkezése előtt elkezdendő, kivéve, ha a diagnózis nem biztos, vagy ha az illető egészségi állapota stabil.
Viszketés, bőrfoltosság, kimerültségesetén nem kell rekompressziós kezelés, de megfigyelés szükséges, mert súlyosabb problémák idővel még felüthetik a fejüket.
Minden egyéb tünet azt jelzi, hogy a beteget magas nyomású (rekompressziós) kamrába kell helyezni, mert az helyreállítja az érintett szövetek vér- és oxigénellátását. A rekompresszió után a nyomást fokozatosan, csökkentik, hogy elegendő idő legyen a keletkezett, felesleges gázok károsodás nélküli eltávozására. Mivel a tünetek újra megjelenhetnek, vagy éppen romolhatnak az első 24 órában, még azokat is kezelni kell, akiknek enyhe vagy időnkénti fájdalmaik, illetve idegrendszeri tüneteik vannak.
A rekompressziós kezelés a merülés utáni első 48 órában járhat sikerrel, és akkor is alkalmazni kell, ha a legközelebbi ilyen kamra elérése hosszabb betegszállítást vesz igénybe. Várakozás vagy szállítás közben jól záró arcmaszkkal kell oxigént adni, illetve szájon át vagy intravénásan folyadékhoz juttatni a beteget. A kezelés kezdetének elhúzódása emeli a maradandó károsodás kockázatát.
Megelőzés
A szervezet által elnyelt teljes gázmennyiség korlátozásával a búvár megelőzheti a keszonbetegség kialakulását.
Ezt úgy érheti el, hogy dekompressziós táblázat vagy számítógép segítségével tervezi meg a merülést előre. Ez a táblázat azt is jelzi, hogy mikor kell közbeiktatni a dekompressziós pihenőket.
Ráadásként pár perces biztonsági megállás iktatható be 5 méterrel a felszín alatt.
A fenti elvek betartása azonban nem iktatja ki teljesen a keszonbetegség kockázatát. Oka valószínűleg, hogy a táblázatok és számítógépek nem veszik figyelembe a különböző búvárok esetében jelentkező eltérő kockázati tényezőket.
Egyéb óvintézkedések is szükségesek. Több napos búvárkodás után, fél-egy napos felszíni tartózkodás ajánlott repülés vagy nagyobb tengerszint feletti magasságra utazás előtt. Az enyhe keszonbetegségből meggyógyultak legalább két hétig tartózkodjanak a merüléstől.