A süketség a hallás képességének részleges (ez esetben nagyotthallásról beszélünk) vagy teljes elvesztése, mely érintheti egyik vagy mindkét fület.
Ha a [hallójárat]?ban vagy a középfülben valamilyen mechanikai rendellenesség akadályozza a [hang]? vezetését, vezetéses nagyothallásról beszélünk. A belső fület, a hallóideget vagy a [hallóidegpályák]?at ért sérülés pedig úgynevezett [szenzoneurális nagyothallás]?t eredményez.
A nagyothallás két fajtáját úgy lehet megkülönböztetni, hogy összehasonlítják, milyen mértékben hallja a páciens a légvezetéssel, illetve a csontvezetéssel terjedő hangokat.
Kórisme:
Az orvos belenéz a hallójáratba, és szükség esetén egy hangvillát tart a fül közelébe, majd a fül mögé helyezi annak eldöntésére, hogy a hallászavart vezetéses vagy szenzoneurális rendellenesség okozza-e.
Panasz esetén a [háziorvos]? a beteg fül-orr-gégészeti szakrendelésre, audiometriai vizsgálatra küldi a hallás alapos kivizsgálása céljából. A vizsgálat során a beteg egy hangszigetelt szobában ül, és jeleznie kell, mikor hallja az elektromos berendezés, az úgynevezett [audiométer]? által kibocsátott különböző magasságú és intenzitású hangokat.
A légvezetéses vizsgálat során a beteg fejhallgatóval hallgatja a hangokat, így azok csak légvezetéssel juthatnak a dobhártyához. Az audiogrammon bejelölik azt a leghalkabb hangot, amelyet a beteg még meghallott, s így eldönthető, hogy fennáll-e halláscsökkenés. Bármilyen hallászavar a [hallójárat]?, a középfül, a belső fül, a hallóideg vagy az agyi hallóidegpályák rendellenességét jelzi.
A csontvezetéses hallást úgy vizsgálják, hogy vibrátort helyeznek a fejre a fül mögé, amely az audiométerből származó rezgést a fülbe juttatja. A rezgések a csonton keresztül érik el a csigát a belső fülben. A csigában található speciális szőrsejtek a rezgéseket idegi [impulzus]?sá alakítják át, amelyeket a hallóideg juttat el az agyba.
Ha a légvezetéses hallás csökkent, a csontvezetéses hallás azonban normális, vezetéses hallászavarról beszélünk. Amennyiben egyszerre tapasztalható légvezetéses és csontvezetéses hallászavar, a páciens szenzoneurális halláskárosodásban szenved.
Kezelés:
A kezelés módját a nagyothallás kórokától függően kell kiválasztani. A vezetéses nagyothallás leggyakoribb oka a külső hallójáratban felgyülemlett [fülzsír]? vagy hámtörmelék. Paraffinolaj- vagy nátrium-bikarbonát tartalmú fülcseppel fel lehet puhítani a fülzsírt, s ez esetenként elég a panasz megszüntetéséhez.
A bőr a dobhártyától indulva kifelé nő, így ha a dugó elég puha, kilökődik a hallójáratból. Ha a fülzsír a fülben marad, óvatos meleg vizes öblítéssel eltávolítható. A beavatkozást szakorvosnak kell elvégeznie.
A középfülben felgyűlt folyadék által okozott vezetéses nagyothallás kezelése során a fül-orr-gégész operációs mikroszkóp alatt átlyukasztja a dobhártyát és leszívja a folyadékot. Egy ventilációs csövecskét helyez a dobhártyába, ami lehetővé teszi a folyadék kiürülését. A dobhártya begyógyulásakor a cső kilökődik. [Otosclerosis]? által okozott vezetéses nagyothallás kezelésében műtéttel jó eredmény érhető el.