Nyaki gerinc meszesedés alatt általában a nyaki gerinc spondilózisát érti a köznyelv.
A spondilózis (spondylosis) egy gyűjtőfogalom, mely a csigolyák közötti kisízületek kopásos-degeneratív elváltozásait tömöríti. Az úgynevezett spondilotikus elváltozások önmagukban az öregedés természetes részjelenségeként értékelhetők amennyiben panaszmentesek és csak a röntgenkép jelzi a nagyfokú elváltozásokat.
Okai:
A nyaki gerincen előforduló porckorong - és egyéb spondilotikus elváltozások okai lehetnek örökletes hajlam, ülő életmód, illetve az öregedés természetes folyamata.
A folyamatban valójában a terhelésnek kitett felszíneken fokozott meszesedésről valamint következményes gerinccsatorna szűkületről van szó.
A szűkület kialakulásában valóban szerepet játszanak a csontos felrakódások, melyek több-kevesebb meszet tartalmaznak. A "meszesedés" kiváltó oka, hogy a porckorongok kopása miatt instabilitás alakul ki a folyamatban részt vevő szomszédos csigolyák között. Ez az instabilitás fájdalmat okoz, amit a szervezet úgy igyekszik csökkenteni, hogy mintegy "összecsontosítja" a szomszédos csigolyákat. A folyamat hasonlít a csonttörés gyógyulásához, itt is a fixált (nem mozgó) helyzet elérése jelenti a fájdalmatlanságot. A röntgenen ilyenkor jelennek meg a meszesedésre jellemző csontkinövések (oszteofita), melyeket "csőrnek" is neveznek.
Ilyenkor a csőrök (helyes terminológiával ún. appositiós csontok) nyomást gyakorolhatnak a gerincvelőre, ideggyökök burkára vagy a kilépő ideggyökökre. A panaszokat ez a nyomás okozza, tehát a panaszok a porckorong degeneráció miatt alakulnak ki, a "meszesedés" nem oka, hanem következménye a betegségnek.
Tünetei:
Elsődleges tünet a csontkinövések jelenléte, a nyaki mozgás beszűkülése. Van, hogy csak röntgenfelvételen észlelhető, de ha a csőrök nyomást gyakorolnak a gerincvelőre, kialakulnak újabb tünetek is. Elsősorban fájdalom az érintett gerincrészen, esetleg a kar felé sugározva. Enyhe "gyöki tünetek", azaz izomgyengeség, érzészavar, esetleg rövid tartamú szédüléses rohamok (spondylogén szédülés).
Kezelése:
A spondilózis miatti tünetek - elsősorban a helyi vagy kisugárzó fájdalmak - kezelés nélkül elmúlhatnak, csökkenhetnek vagy stabilizálódnak, de néha súlyosbodhatnak is.
A spontán javulás aránya magas, ha a beteg pihen. A betegek döntő többsége a hagyományos, nem műtéti kezelés mellett is panaszmentessé válik hosszabb-rövidebb időre.
A tünetek kezelhetők továbbá a megfelelő testhelyzetű pihentetéssel, orvosi javallatra fizikoterápiával, szakképzett gyógytornász által előírt gyógytornával, súlyfürdő kezeléssel, gyógyszeres fájdalomcsillapítással, illetve gyógyszeres izomlazítással.
Fontos, hogy a CT- vagy MR-felvételen látható elváltozást önmagában nem "kell" operálni: a képalkotó eljárások ([CT]?, [MR]?, stb.) folyamatos javulásával az orvosok arra a következtetésre jutottak, hogy az "ijesztő" mértékű gerincvelői elváltozások jó része nemcsak "eltűnik", "javul" a kezelés hatására, de az ilyen betegek gyakran számottevően jobban is reagálnak a hagyományos, nem műtéti kezelésre, mint a kisebb elváltozásokat mutató csoport.
Műtétre csak meghatározott ideggyógyászati esetben (specifikus alsó végtagi reflexek és tünetek fellépte, vizelet- vagy nemi működés zavara) van szükség.