Tölcsér alakú izmos cső, amely az orr és a szájüreg hátsó részétől a nyelőcső felső részéig és a gégefő magasságáig terjed. A torok szó használatakor időnként a nyak elülső része, az álkapocstól a kulcscsontig húzódó területre utalunk.
Három egybefüggő szakaszból áll, az orrgaratból (a felső rész), a szájgaratból (középső rész) és a gégegaratból (alsó rész).
Az orrgarat az orrüreget köti össze a lágy szájpad környékével, a szájgarat pedig az orrgarattól a nyelv alatti területig húzódik. A nyelőcsőhöz csatlakozó gégegarat a gége alatt és mellett helyezkedik el.
Nyeléskor a lágy szájpad lezárja az orrgaratot, hogy megakadályozza a táplálék bejutását. A szájgarat a levegő és a tápanyag csatornája is egyben.
A torok a hangképzésben is fontos szerepet tölt be. Izomzata segítségével képes az alakváltoztatásra, így szerepe van a magánhangzók képzésében. Rezonátorüregként is működik, mely erősíti a gége által képzett hangokat és javítja azok minőségét.