Nefron
A vese mikroszkopikus méretű működési egysége a nefron, amelyből kb. 1,2 millió fordul elő vesénként. A nefron a vese [kéregállomány]?ában levő vesetestecskéből és olyan csatornából áll, amely beletorkollik a vesepiramison áthaladó csatornákba. A vesetestecskében érgomolynak nevezett, gömb alakú hajszálérhálózat van, amelyet a kettős falú Bowman-tok vesz körül. Ebben a szerkezetben szűrődik ki az ásványi anyagokat, salakanyagokat és vizet tartalmazó folyadék (elsődleges [vizelet]? vagy szűrlét) a vérből.
A megtisztult vér visszakerül a nagy vérkörbe, míg a szűrlet csatornarendszerbe jut, amely felső kanyarulatos csatornából, Henle-kacsból (leszálló és felszálló részéből) és alsó kanyarulatos csatornából áll. Amint a szűrlet e csatornákban áramlik, a hasznos anyagok visszaszívódnak belőle a körülöttük levő hajszáleres rendszerbe, ugyanakkor még felesleges anyagok jutnak a vérből a csatornarendszerbe. A szűrlet kb. 99%-a visszaszívódik a véráramba. A maradék 1% - kb. egy-egy, és egynegyed liter- eljut a vesemedencébe, s mint vizelet jut a húgyhólyagba.
Ha a testnek arra van szüksége, hogy vizet őrizzen meg (vagy hogy hígítsa a vér sókoncentrációját), több víz szívódik vissza a vese hajszálereibe. Amikor ellenben a kelleténél több víz van a testben, több választódik ki a [vizelet]?tel. Ezen a módon pontosan szabályozható a test só- és vízegyensúlya. A mérgek, amilyen a karbamid is, nem szívódnak vissza, hanem kiürülnek a vizelettel, ekképp a test megszabadul az anyagcsere nemkívánatos melléktermékétől.
