A láz a testhőmérséklet emelkedése fertőzés, sérülés vagy gyulladás hatására, amit a hipotalamusz hőszabályzó központjának fokozott érzékenysége vált ki, s akkor lép fel, amikor a betegséget okozó folyamatok kölcsönhatásba lépnek a szervezet védekezőrendszerével.
A hipotalamusz hőszabályozó központja a hideg és meleg ingerületek összehangolásával szabályozza a testhőmérsékletet, ami egészséges állapotban – 0,5–1 °C fokos határon belül – felnőtteknél állandó 37 °C (végbélben mért hőmérséklet), ettől a hónaljban, ill. a szájban mért hőmérséklet mintegy 1 °C fokkal alacsonyabb.
Az egészséges gyermekek testhőmérséklete változó, kb. 37 °C-ig lehet normális. Emiatt kisebb hőemelkedés esetén, mely nem zavarja a gyermeket, nincs szükség gyógyszeres kezelésre. A 38 °C-nál magasabb hőmérséklet általában kórosnak tekinthető, és figyelmet érdemel, különösen 3 hónaposnál fiatalabb csecsemőkben.
A hőmérséklet emelkedésének mértéke szerint 37–38 °C fok között hőemelkedésről, 38-39 °C fok között mérsékelt lázról, 39-40,5 °C fok között magas lázról, 40,5 felett pedig hiperpirexiáról beszélünk.
A láz leggyakoribb oka az ún. endogén pirogének – belső eredetű lázkeltő anyagok – termelődése, amelyek a hypothalamus hőközpontjának érzékenységét közvetlenül módosítják és ennek eredménye a hőtermelés és hővisszatartás lesz.
A láz kezdetén növekedni kezd a hőtermelés és csökken a hőleadás. Ezt jelzi a kéz és láb bőrének elfehéredése, lehűlése, az élénkebb anyagcsere- és izomtevékenység, az akarattól független hidegrázás, a hőmegtartást az erek összehúzódása biztosítja. A hőtermelést ellensúlyozza a hőveszteség, amit a párolgás, a hősugárzás, a hőátadás, és az erek kitágulása okoz. A láz maximumán új egyensúly alakul ki a hőtermelés és hőleadás között, így a testhőmérséklet egy magasabb értékre áll be. A láz csökkenésével melegségérzet önti el a beteget, felmelegszik a bőr felszíne, és elkezdődik a verejtékezés.
Mivel a lázas szervezetben az emésztés lelassul, ezért a szilárd táplálék helyett inkább a folyadékbevitel a fontos. A legszerencsésebb, ha hideg és édes-savanyú italt adunk a lázas betegnek. Minden életkorban, de gyermek- és időskorban különösen fontos a gyakori, kis mennyiségű folyadék itatása.