Szívinfarktus
Szívinfarktus akkor támad, ha a verőeres vérellátás hiánya miatt kisebb-nagyobb szívizomdarab elhal. Ez a betegség általában azért alakul ki, mert a szívet vérrel ellátó koszorúverőér rendszerint érelmeszesedés miatt elzáródik. Az érelmeszesedésre az jellemző, hogy zsíros-rostos anyag halmozódik fel körülírt foltokban (plakkokban) a verőér falán.
Ha plakk jelenik meg az érfalon, a durva felszínen véralvadás következhet be, s ez hirtelen elzárhatja a véreret. A szívinfarktusos beteg szorító fájdalmat érez mellkasának a közepén, amely kisugározhat a [kar]?ba, a nyakba és a hasba is.
A fájdalmat sem pihenés, sem gyógyszer nem csillapítja, ezért a betegnek azonnali orvosi ellátásra van szüksége. Nagyon korai beavatkozás esetén esély van a vérrög feloldására. A kezelés az esetek többségéban arra irányul, hogy minél kisebb legyen az elhaló szívizom terület, s közben a szívműködés támogatására és fájdalomcsillapítására is sort kerítenek. A páciens meghal, ha olyan nagy szívizomterület hal el, hogy a szív nem képes működni, illetve ha súlyosan károsodik az elektromos rendszer.
A koszorúverőér teljes elzáródása többféle eljárással akadályozható meg. A részleges, enyhe elzáródás az elmeszesedett érszakasz ballonkatéteres tágításával, a plakk eltávolításával vagy olyan cső behelyezésével kezelhető, amely az eret nyitva tartja. Ezek érplasztikai eljárások. A súlyosabb érszűkület éráthidaló műtéttel orvosolható, amelynek során a [láb]? valamelyik visszeréből vagy a mellkas falának verőeréből kimetszett kis érdarab beültetésével kerülik ki a károsodott érszakaszt.