latin: uraemia (urémia)
A veseműködés zavara miatt kialakuló, a vérben a fehérje-anyagcsere bomlástermékek felhalmozódásával járó tünetegyüttes (szindróma).
Kialakulása:
Elégtelen veseműködés miatt a mérgező anyagok nem tudnak kiürülni a szervezetből, ilyenek pl.: kreatinin, urea, szerves savak, fenolok. Ezek az anyagok a jellegzetes urémiás tünetek kiváltói.
Tünetek:
Eleinte enyhébbek a tünetek, majd a mérgező anyagok szintjének emelkedésével egyre súlyosabb képben jelentkezik. A bőr szürkés színű lesz. Levertség, étvágytalanság, hányinger, hányás jellemzi, előrehaladott állapotban megjelenik a vérszegénység, zavartság, mentális leromlás, izomrángás, görcs, egészen a kómáig és a halálos kimenetelig súlyosbodva.
Diagnózis:
A klinikai tünetek alapján és rutin vérvétel során laboratóriumi módszerrel meghatározott emelkedett kreatinin és urea szint igazolásával.
Kezelés:
Az urémiás beteg véréből a mérgező anyagok eltávolítása művese-kezeléssel - dialízissel lehetséges.