A rekeszizom a mellüreget a hasüregtől elválasztó izomréteg. Hátul a gerincoszlophoz, a mellkas oldalain a bordákhoz, míg elöl a szegycsonthoz kapcsolódik. A rekeszizom nélkülözhetetlen az élethez, mert a légzésben részt vevő fő izom.
Nyugalmi (ernyedt) állapotban ez az izom kupola alakú. Összehúzódásakor a kupola magassága csökken, s ezzel meghosszabbodik a mellüreg. A megnagyobbodó mellüreg révén levegő áramlik a tüdőbe. Ez azt mutatja, hogy a belélegzésben főleg a rekeszizomnak van szerepe.
A kilégzés, amikor is levegő hagyja el a mellüregben levő tüdőt, rendszerint passzív folyamat, mert amikor megszűnik a mellkas lágy szöveteinek a feszülése, a helyükre visszatérve kinyomják a levegőt a tüdőből. A rekeszizomnak nincs feladata a kilégzésben.
A rekeszizom működését szabályozó ideg a gerincvelő nyaki szakaszának közepéről ered. Ha a rekeszizmot mozgató idegsejtek elveszítik kapcsolatukat az [agytörzsi légzőközpont]?tal (például a gerincvelő felső részének sérülése miatt), a beteg lélegeztetőgép nélkül képtelen lélegezni.
A rekeszizmot átfúrják azok a szerkezetek, amelyek a mellüregből a hasüregbe haladnak. A három legnagyobb közülük a nyelőcső, amelyben táplálék jut a gyomorba, a [főverőér]?, amely oxigéndús vért szállít a szívből a test alsó részébe, s az alsó üres visszér, amelyben a test alsó részéből származó oxigénszegény vér jut vissza a szívbe. Rajtuk kívül idegek és nyirokerek is áthaladnak a rekeszizmon, amelynek a közepét a központi [ín]? foglalja el. Ez inkább rostos, mint izmos rész, s a felső felszínéhez erősen hozzátapad a szívburok. A központi ín minden belélegzéskor lefelé mozdul