A szenzoneurális (percepciós) nagyothallásnak két típusát különböztetjük meg: a szenzorost, amikor a belső fül érintett, illetve az idegi eredetűt, amikor a hallóideg vagy az agyi hallópályák károsodnak.
Szenzoneurális nagyothallás kóroki tényezői:
- Életkor: a hallás képességének fokozatos, idővel súlyosbodó elvesztése az életkor előrehaladtával. Ezt nevezzük időskori halláscsökkenésnak (presbyacusis).
- Zajártalom: hosszan tartó, hangos zaj hatására az ember képtelenné válik bizonyos frekvenciájú hangok, különösen a beszédhang meghallására.
- Fejlődési rendellenességek: például a belső fül károsodása, amit az anya [terhesség]? alatti rubeolafertőzése okozhat.
- Méniére-betegség: folyadékgyülem a belső fülben, amely hallásromlást, fülzúgást és szédülést okoz.
- Az [arc]?ot vagy a fejet ért erős ütés hatására bekövetkező koponyaalapi törés.
Az idegi eredetű nagyothallás kóroki tényezői:
- Agydaganatok, amelyek károsíthatják a közeli idegeket és az agytörzset (az agy és gerincvelő csatlakozási pontját).
- Fertőzések, különösen gyermekkorban, amikor a hallóideget a mumpsz, a rubeola, az agyhártyagyulladás vagy a belső fül fertőzései károsíthatják.
- Az agyi hallóidegpályákat a szklerózis multiplex és más, az idegburkot pusztító betegségek is károsíthatják.
- Hallóideg daganat, a hallóideg belső hallójáratban elhelyezkedő részén kialakuló tumor.
E fajta nagyothallást általában nehéz kezelni, és ritkán fordul elő, hogy a beteg hallása a kezelés hatására bármilyen mértékben helyreállna.