A vízhajtók (diuretikumok) fokozzák a sóürítést és vizeletürítést. Csökkentik a keringő vér mennyiségét és ezzel a nyomását is. Tartós szedés esetén megváltoztatják az érfal érzékenységét a vérben keringő érösszehúzó anyagokkal szemben, az erek ellazulnak, csökken a vérnyomás.
A veseműködés károsodása, krónikus szívelégtelenség esetén erősebb hatású vízhajtókra van szükség.
A vízhajtók egy része a víz mellett a káliumot is kihajtják a szervezetből, ekkor a káliumot pótolni kell. Enyhe hatású gyógyszerek esetében elegendő a káliumtartalmú ételek fogyasztása (pl. banán, narancs). Erősebb hatású gyógyszer esetén pedig elengedhetetlen a gyógyszeres káliumpótlás, mert ennek hiánya szívritmuszavarhoz, izomgyengeséghez vezethet. Vannak azonban olyan vízhajtók is, amelyek visszatartják a káliumot a szervezetben. Feltétlenül kérdezzük meg ezért a kezelőorvosunkat, hogy van-e szükség káliumpótlásra.
A vízhajtó előnye, hogy elhúzódó hatása miatt elég általában naponta egy alkalommal bevenni. Viszonylagos olcsóságuk sem mellékes szempont manapság. Hátrányuk, hogy emelhetik a vér húgysavtartalmát, a vércukorszintet, zsírszintet.
Fokozzák a vizelet kiválasztását, elősegítik a vesehomok és az apróbb vesekövek eltávozását, enyhe görcsoldó és húgyúti fertőtlenítő hatásúak.