latin: abscessus (abszcesszus)
A tályog körülhatárolt gennygyülem. A genny elhalt fehérvérsejtekből, szövetekből és sejtekből, valamint elpusztult vagy élő 
mikroorganizmusokból (rendszerint baktériumokból) áll. Mindezek gyulladás és fertőzés velejárói. Megjelenhet olyan belső szervekben, mint a vastagbél, a tüdő, a máj vagy az agy, s gyakran valamilyen más betegség, pl. AIDS [szövődmény]?e. A legtöbb tályog bakteriális (köztük [tbc]?) vagy gombás eredetű, de olykor az egysejtű állatok közé tartozó [amőba]? is okozhatja (különösen a májban). Ezek a mikroszervezetek a [véráram]?mal jutnak el a belső szervekbe, s ha megérkeznek, gyakran idéznek elő fertőzést és gyulladást.
Az egészséges emberben a bőr alatti lágy szövetekben alakul ki leggyakrabban tályog. A szervezetet megtámadó [mikroba]? megfertőződött [seb]?en vagy [harapás]?nyomon át talál utat a bőrön át, de tályog keletkezhet a szőrtüszőben is, amelyet furunkulusként ismerünk. Furunkulusok leginkább a szőr által borított helyeken jelennek meg, így az [orrlyuk]?akban, a [hónalj]?ban, a nyak hátsó részén, valamint a [láb]?ak és a farpofák között. A bőr alatti tályog rendszerint nagyon fájdalmas, duzzadtnak és vörösnek látszik, s megérintésekor forrónak érzi az ember. A tályog lázat, [verejtékezés]?t, gyors szívverést és rossz közérzetet is okoz.
Gyakran adnak a páciensnek antibiotikumot, jobbára visszérbe (intravénásan), bár a haszna korlátozott, mert a hatóanyag nem könnyen jut át a tályog falán.
A legfőbb kezelési mód a genny sebészeti lecsapolása. Ennek során felmetszik a tályogot, s utat nyitnak a genny kiürülésének, amely vagy csövön, vagy a tályog metszésén át ürül a bőrre (gyakran előfordul azonban az is, hogy a tályog magától tör át a bőrön). A kötést mindaddig cserélik naponta, amíg a seb és a fertőzés meggyógyul.