A méhlepény a terhesség során létrejövő szerv , amely összeköti az anyát magzatával. Válogatva teszi lehetővé anyagok cseréjét hártyákon keresztül.
A méhlepény kialakulása
A fogamzáskor egyesülő petesejtből és hímivarsejtből létrejövő első sejt a zigóta. Ebből gyors és sokszori osztódás után blasztocisztának nevezett hólyagos szerkezet jön létre, amely 4 nap alatt jut el a méhig. A belsejében levő sejt ekből alakul ki az embrió és a magzatburok, míg a külső sejtrétegből képződik a méhlepény magzati része.
A blasztociszta körülbelül a hatodik napon tapad a méh nyálkahártyájához (méhbelhártyához). Külső sejtjei olyan változáson mennek át, amely lehetővé teszi, hogy befurakodjék a nyálkahártyába, amely összezáródik felette.
Azokból a külső sejtekből, amelyek a méhlepény alkotásában vesznek részt, redők formálódnak, s amint a blasztociszta tovább nyomul a méhbelhártyába, anyai vérerek repednek meg, ezáltal anyai vér jut a magzati redők közé. A verőerekből és visszerekből álló méhlepényi vérkeringés fokozatosan alakul ki. A méhlepény redőiben embrionális vérerek fejlődnek ki, amelyek a köldökzsinóron át kötik össze a méhlepényt az embrióval.
A méhlepényt magzati hajszálerek nagyon vékony fala teszi lehetővé, hogy az anya véréből oxigén és tápanyagok jussanak a magzat vérébe, míg abból salakanyagok áramoljanak az anya vérébe. A rendkívüli közelség ellenére a kétféle vér sohasem kerül közvetlen kapcsolatba, azaz nem keveredik. Ahogy a terhesség előrehalad, a magzat és a magzatburok annyira megnagyobbodik, hogy teljesen kitölti a méh üregét.
Bár a blasztociszta a méhfal bármelyik részén beágyazódhat, rendszerint a felső-hátsó részén tapad meg. A méhnyak nyílásához (a belső méhszájhoz) közeli beágyazódás esetén elöl fekvő a méhlepény, amely részben vagy teljesen beborítja azt a nyílást. Ez szüléskor akadályt jelent a magzat és a szülőcsatorna között, ráadásul idő előtt leválhat a méh faláról. Emiatt súlyos, akár halálos vérzés támadhat a szülés előtt vagy közvetlenül utána.
Működése
A méhlepény többféle hormont termel: emberi koriongonadotrop hormont, ösztrogént, progeszteront, növekedési hormont és tejkiválasztást serkentő hormont. Az emberi koriongonadotrop hormon az először megjelenő méhlepényi hormon, amely már a terhesség hatodik napján elválasztódik.
Ez a hormon tartja fenn a sárgatestet (ez a petesejt eltávozása után visszamaradó [tüsző]?ből alakul ki), amelyet progeszteron és ösztrogén termelésére késztet mindaddig, amíg a méhlepény elegendő mennyiségben nem termeli ezt a két hormont. Ez a terhesség harmadik hónapjában következik be, amikor is az emberi koriongonadotrop hormon elválasztása csökkenni kezd.
A méhlepény fokozott mennyiségben termel progeszteront a terhesség második és harmadik harmadában, mert ez a hormon nélkülözhetetlen a terhesség fennmaradásához. Minthogy az emberi koriongonadotrop hormon a méhlepényből bejut az anya vérébe, felhasználják a terhesség bekövetkezésének kimutatására. Bár a méhlepény védőgát az anyai és magzati vér között, bizonyos kórokozók és kártékony anyagok áthatolnak rajta, s károsítják a magzatot.
Közülük vírusos (a rózsahimlő vírusa és az AIDS HIV-je), Rh-faktorral szemben képződő ellenanyag, alkohol, növényvédő szerek, gyógyszerek (talidomid) és hormonok (dietil-stilbösztrol) említésre méltók. A vírusoknál nagyobb mikrobák nem képesek áthatolni a méhlepényen, kivéve a vérbaj baktériumát és a toxoplasmosist okozó egysejtűt.