A sokk kifejezést arra a bonyolult eseménysorozatra használják orvosi értelemben, amely a vérkeringési rendszer összeomlására vezet. Bár érzelmi összetevő -félelem vagy szorongás- is közrejátszhat benne, ez azonban csak része a súlyos testi reakcióknak. A sokknak az a legfontosabb jellegzetessége, hogy a vérkeringési rendszer nem képes az életfontosságú szervek működéséhez nélkülözhetetlen mérvű vérnyomást fenntartani.
A sokk kiváltó okai:
Sokkot a szív elégtelen vérpumpálási képessége, a keringő vér térfogatának csökkenése, valamint a vérerek túlzott kitágulása válthatja ki. A leggyakoribb ok a vértérfogat megcsappanása, amelyet vérzés vagy súlyos kiszáradás idéz elő. Másik fontos ok a súlyos fertőzés miatti szepszis, amikor is a baktériumokból úgynevezett endotoxinok (belső mérgek) szabadulnak ki, amelyek elernyesztik a vérereket. Szívbetegségek maguk is sokkot válthatnak ki, különösen az erős szívroham (szívinfarktus), amely a szívizomzat nem kis részét károsítja. Olyan állapotok is ismeretesek, ilyen például az anafilaxia és bizonyos mérgezés, amelyekben annyira kitágulhatnak a vérerek, hogy ugyancsak sokkos állapotot idézhet elő.
Az anafilaxia súlyos, azonnali allergiás reakció, amelyben értágulatot okozó hisztamin válik szabaddá.
Számos gyógyszer és vegyi anyag ismeretes, amely károsítja a szívműködést s tágítja a vérereket. A nagyfeszültségű áram szintén sokkot idézhet elő szívleállás és áram okozta égés miatt, amikor is súlyos mértékű folyadékveszteség következik be.
A sokk tünetei:
A sokk tünetei kezdetben a kiváltó októl függnek. Drámaiak lehetnek, amilyen a szívroham vagy az áramütés. Néha azonban fokozatosan alakulnak ki a kiszáradás vagy a fertőzés súlyosbodásával. Az anafilaxiás sokk az ajkak és a torok lágy részeinek duzzadásával, zihálással és nehézlégzéssel jár, s viszkető kiütések is gyorsan megjelennek a bőrön.
A kezdeti tünetektől függetlenek a későbbi gyakori panaszok. A vérnyomás csökkenése rontja a szív működését, s zavarodottságot, majd eszméletvesztést idéz elő. A test úgy próbálja helyrehozni a vérkeringést, hogy egy hormont választ el a mellékvese velőállományából, s aktiválja a szimpatikus idegrendszert. A mellékvese adrenalinja növeli a szív vérpumpáló erejét, s összehúzza a vérereket, de a test remegéséért és a szorongásért is felelős, amely a sokk velejárója.
A test válasza az is, hogy az érösszehúzódás miatt a bőr sápadttá, hűvössé és nyirkossá válik. Bár az előnyös, hogy igyekszik fenntartani a vérnyomást, a kisegítés csak átmeneti megoldás, ugyanis a beteg állapota tovább romlik. Az erek összehúzódása rontja az életfontosságú szervek, köztük a vese vérellátását. A szövetek vérellátásának romlása az oxigén nélküli (anaerob) anyagcserét mozdítja elő, s emiatt tejsav halmozódik fel. Végül a sokk megfordíthatatlan helyzetbe torkollik, amikor a szövetek oly mértékben károsodnak, hogy az halálhoz vezethet.
A sokk kezelése:
A sokk kezelésének sikere a mielőbbi kórismézésen és sürgősségi intézetben való ellátáson múlik, amelynek során anafilaxis esetén oxigént és adrenalint is kap a beteg. A keringő vér térfogatának fenntartása végett folyadékot kell áramoltatni visszérbe, s egyidejűleg vérnyomást növelő gyógyszereket is adnak infúzióban. Vérmérgezés estén antibiotikumot, mérgezéskor pedig ellenszert is juttatnak a testbe.