A tüdőtágulás gyakran társul idült [hörghurut]?hoz. Míg az idült hörghurut főleg a nagyobb légutak betegsége, addig a tüdőtágulás esetén a legkisebb hörgők és a tüdőhólyagocskák károsodnak. Ezt a betegséget ismételt fertőzés, szöveti elfajulás és az okozhatja.
A tüdőtágulás idült légúti szűkülettel járő tüdőbetegség, amelyre nehézlégzés, légszomj és a tüdő működésének a romlása a jellemző. E betegség elsősorban a dohányosokat és azokat fenyegeti, akik szennyezett levegőt, port és izgató hatású anyagot lélegeznek be, de asztmás és hörghurutos gyermekeken is kifejlődhet.
A tüdőtágulás korai szakaszában a dohányfüst vagy más levegőszennyezés által izgatott tüdőbeli légutak - a hörgők és hörgőcskék - nyálkahártyája kóros mennyiségű nyálkát választ ki. Idővel a nagy mennyiségű nyálka állandó köhögést vált ki (ilyen a dohányosok köhögése), de fogékonnyá teszi a tüdőt a hidegre is, s ebből fertőzés alakulhat ki.
Kezdeti tünetei olyanok, mint hörghurut esetén. A köhögés és a nyálka ürülése asztmás légzési nehézséggel szövődhet, ha a légutak szűkülnek. Tüdőtágulás esetén nagy gond származik abból, hogy tüdőhólyagocskák károsodnak. A maradék tüdőhólyagocskák kevésbé hatékonyan működnek, s levegő reked a tüdőben, amelynek a szövete pusztul. A pangó levegő miatt csökken a belélegzett friss levegő mennyisége, s a tüdő tartósan kitágul az ezt ellensúlyozni igyekvő erőfeszítései miatt. Ennek következtében a mellkas is kitágul. Az úgynevezett hordómellkas igen jellemző a betegségre. Minthogy a kitágult tüdő nem képes kielégíteni a test oxigénszükségletét, a legcsekélyebb testi erőkifejtés is súlyos légszomjat válthat ki.
A légszomjon túl a bőr kékes elszíneződése, a nem hatékony gázcsere miatt a vérben felszaporodó [szén-dioxid]? és megcsappanó oxigén, a testtömeg csökkenése, a kezek és a lábfejek meg[dagadás]?a, mellkasi feszülésérzés, valamint hidegben és füstös helyiségben fokozódó légzési elégtelenség is jellemző a tüdőtágulásra.
A csökkenő oxigénfelvétel a szívet gyorsabb munkára készteti, s a túlerőltetése [szívelégtelenség]?hez vezethet. Tüdőtágulás olyankor alakul ki, amikor a tüdőhólyagocskák annyira kitágulnak, hogy tömlőszerűen kidudorodnak a tüdő felszínén. Ha ezek a tömlők (hólyagok) megrepednek, a tüdő összeeshet.
A tüdőtágulás pontos oka ismeretlen, de az jelez valamit, hogy gyakran társul dohányzással, és sokan betegszenek meg benne azok közül is, akik bányában vagy ipari munkahelyen szennyezett levegőben dolgoznak. Bizonyos betegek vérében alacsonyabb egy fehérje, az alfa1-[antitripszin]? mennyisége. Amely a tripszin nevű enzimet hatástalanítja, amelynek kiválasztásával többféle baktérium a szövetek bomlását okozhatja.
Ha a tüdőtágulásra fény derül, a dohányzás abbahagyásával, valamint a légszennyező anyagok és porok elkerülésével meg kell akadályozni a tüdő további károsodását. Semmilyen kezeléssel sem szüntethető meg a tüdő károsodása, az azonban elérhető, hogy a meglevő tüdőfunkción gyógyszerekkel javítani lehessen. Jó hatásúak a [hörgőtágító]?k, amelyek elernyesztik a légutakat szűkítő izmokat, s az is, ha a beteg az otthonában oxigént lélegezhet be. A szteroidok csökkentik a gyulladást, míg antibiotikumokkal leküzdhetők a fertőzések. Újabb sebészeti megoldás, hogy a tüdő tönkrement szövetét eltávolítják. Végső megoldásként azonban tüdő[átültetés]? is felmerülhet.